A villamoszötyögésből felpillantva kaptam el: JEZUS Travel. Amúgy ZEUSZ. Egy fokkal jobb.
Ma elmentem a Balázs Béla Stúdió munkásságát bemutató kiállításra a Műcsarnokba.
Kaptam karszalagot, úgyhogy holnap biztosan visszamegyek, mert nem mindent sikerült megnézni, amit szerettem volna. Izgalmas, szinte egzotikus számomra ez a korszak, főleg a fénykor, a '70-es évek- még a szüleim is gyerekek voltak.
Szerencsére nagyon sokszínű a paletta. Láttam szociofilmeket, pl. a nyomorból kitörni vágyó cigányokról (Sára, jajj!), fémipari munkásnőkről, parasztasszonyokról, akik arról panaszkodnak, hogy hiába állnak ugyanabban a sorban aratásnál, 1 forinttal így is kevesebb a bérük, mint a férfiaké ugyanott. Kirakatfilmeket is, állig begombolt, harcos erkölcsű elvtársnővel és egy másikat egy 18 éves, ifjú pártkatona beiktatásáról. Fotókat, többek közt Vető János és Erdély Miklós tabudöntögető, provokatív megmozdulásairól, filmet szódás szemüvegű, kócos értelmiségiekről, akik a kommuna-léttel kísérleteztek és az első magyar szépségkirálynő választás sajtóanyagát. Tudom, hogy későn szólok, de ez nagyon jó, érdemes benézni; sajnos vasárnap zár.
Ja, igen, és a kedvencem eleddig, ahonnan a kép is származik, Gazdag Gyula filmje, a Hosszú futásodra mindig számíthatunk. Magával ragad a kettőssége, az őrült-hős Schirilla derűje, az izzadó tanácselnök, a benne hagyott "ezt majd kivágjátok"-ok, Horthy felesége az oltárképen. Egyszerűen zseniális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése