A hétvégém szokás szerint túlcsorduló volt, már ami a kultúrprogramokat illeti.
Most főleg a Néprajzi Múzeumra hívnám fel a figyelmeteket, hisz az állandó kiállítás mellett négy másik tárlat is fut párhuzamosan, baromira megéri néhány órát rászánni, arról nem beszélve, hogy az épület is egy csoda. A teljesárú belépőjegy kereken 1000 HUF.
A legizgalmasabb számomra a Torday Emil munkásságát bemutató kiállítás volt, sajnos épp ezen a héten zár. Torday az első háború előtt járt Kongóban, bődületes mennyiségű fotót készített és rengeteg tárgyat gyűjtött, aminek jó része a British Museumba került, lévén ők pénzelték az útját. Döbbenetes volt látni, azokat a rongyból készült labdákat, fából faragott gitárt, műanyagdarabokból, csontból készült játékokat, amit a jórészt cipőpucolásból tengődő tizenéves gyerekek maguknak készítettek. Látni azt, mekkora értéke van egy műanyagpalacknak, amit mi tízesével szórunk ki hetente- jó esetben a szelektív gyűjtőbe, hogy milyen nehéz, kemény életük van emberek millióinak ezen a könyörtelen kontinensen.
Persze, nem kell ekkorát ugrani, sem térben, sem időben ahhoz, hogy szembesüljünk a "való élettel"... A másik, júniusig látható kiállítás tiszteletre méltó alapossággal mutatja be a magyar parasztság helyzetét, közvetlenül az államosítás előtti időkben, egy heves megyei falu, Átány példáján keresztül. A Fél Edit és Hofer Tamás nevéhez kötődő, dokumentációs gyűjtőmunka során nem elég, hogy több ezer, a Téeszesítés miatt már funkcióját veszített használati tárgyat pakoltak kocsikra, megmentve őket az utókornak, de nagyon részletes felmérést végeztek, az akkor még élő hagyományok, ünnepi szokások, házasság, a mindennapi élet teljes körű leírásával. Az egyik teremben pl. összegyűjtötték mindazokat a tárgyakat, amit az egyes gazdák birtokoltak, aszerint, hogy milyen módúak voltak, pl hány darab kapája volt egy fertályos egy félhelyes egy stb. parasztnak. Sziszifuszi kármentő akció, ilyen már sosem lesz több. S azok a gyönyörűséges hímzett ködmönök! Egészen beleszerettem néhányba... :)
Átszaladtunk az állandó gyűjteménybe is, sok kis csoda van ott is, csak épp az a probléma vele, hogy nem elég tematikus. Ömlesztve ott látsz használati tárgyakat, vagy épp viseleteket, de képtelen vagy a kavalkádban átlátni egy-egy tájegység vagy korszak sajátosságait. Ez persze fakadhat a gyűjtemény, vagy maga a Múzeum évtizedek óta tisztázatlan helyzetéből is, nem tudom, csak igazán kár érte.
S végül, a finn kiállításról, amiért tulajdonképpen mentünk...
A tavalyi év üde színfoltja volt számomra az Iparművészetiben a Design Week keretében megrendezésre került Finn designerek kiállítás, aminek a galériáját megnézhetitek itt.
A Néprajzi Múzeum kiállítása azonban jóval több ennél, hisz a híres finn designerek mellett a Nokia telefonoktól a gumicsizmákon át, a helyes háncsszatyroktól a kantelékig és a teáskancsókig, nagyon széles tárgykultúrát bemutat, s a tárgyak által a mindennapi finn életet is. A szaunát, a mökkit, a természet szeretetét, de van külön Forma1-es, Kalevalás, finn metálos szekció is, ill. a finn nép történetét vázlatoló ágrajzok, ábrák, és egy személyes kedvenc; belehallgathatsz abba, hogy 12 nép, köztük a magyarok, manysik, svédek finnek stb. hogyan számolnak 1-től 10-ig. Szerintem ez elég kedves ötlet, a végeredmény pedig meglepő, de a poént nem lövöm le, menjetek el és hallgassátok, nézzétek meg Ti is!
* A fotó innen származik.
