Hát, ami azt illeti, elég rég írtam. Ötletek lennének, de persze az időhiány. Nem lenne egyszerű röviden összefoglalni az elmúlt időszakot, de esetleg megkísérelhetem. :) A megemlített balettról is lett volna kedvem írni tisztességeset, de közben néztem már jó színházat, filmeket is, volt kisvendéglő, cukrászda, utazás, csonttörés, nagy szerelem, lázas albérletkeresés, meg sok munka-munka.... Úgyhogy ez már elmarad...
Tegnap viszont láttam a Varga Katalin balladája c. filmet, másodszor. Thanks for Uránia. Hihetetlen erős, igaz film, az alakítások alázatosan tiszták, a téma kemény, a jól választott zenék együtt lüktetnek a gyönyörűen fényképezett tájjal. Olyan nagyon "nem-eresztő" film. Veled marad még utána sokáig.
Ennyire fejbe verve talán az Into the wild után voltam utoljára, na, azt is megnéztem újra ebben a 2 hétben :)
A színház pedig a Bárkában volt, ami örök szerelmem. Persze, láttam már itt is olyasmit, amit annyira nem szerettem, és olyan is akad, amire egyszerűen nem lennék képes beülni (pl most épp a Dogville), de ezek mellett is azt látom, hogy itt mindig jópár olyan darab fut minden évadban, ami nagyon meg tud szólítani. A színészek, a hangulat, a rendezők, a téma, az igyekezet és az akarás- annak az akarata, hogy jó és értékközlő darabokat vigyünk színre- a Bárkában mintha a jegyeladó kislánytól a büfés bácsiig mindenki folyton ezért dolgozna.
Régóta nagy kedvencem Vidovszky, aki egy ideje ugyanazt a megunhatatlan történetet mondja, immár az ötödik darabbal a Bárkán. A Pál utcai fiúk és a Legyek Ura után az Iskola a határon (ezt láttam most), az Istentelen ifjúság és Márai Zendülőkje van még havonta egyszer-kétszer műsoron. Ugyanazzal a maroknyi fiúcsapattal csodákat visz végbe és olyan mélységeit mutatja meg a történeteknek, ami- legutóbb tapasztalhattam- a legzajosabb, álflegma gimisosztályt ugyanúgy megragadja, mint az érdeklődő felnőtteket. A darabok a csoporthoz tartozás, a megalkuvás, az embernek maradás kérdéseit boncolgatják, a szabadság ill. az egyéni döntés felelősségét és lehetőségét, az állam vagy a legerősebbek által a többségre erőltetett normák, a katonaiskola (stb) zárt szabályrendszerén belül. A Zendülőket még nem láttam, de azt is szeretném, s akkor majd írok egy részletesebb poszot a darab szereplőiről is, mert egyikük különösen foglalkoztat egy ideje :) Szóval folyt köv.
A fotóért pedig special thanks for Jan von Holleben, amúgy a Nők Lapjában találtam. Amazing and imaginative pictures, egyet kitettem ide, hogy Ti is örülhessetek neki, s mert jól kifejezi azt a pörgős, színes időszakot, ami VELÜNK most van. :) Bye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése