Napok óta nézek egy vérfoltot a villamosmegállóban.
Az első nap, mikor megláttam, csak nem rég kerülhetett oda, nagyon friss volt. Termetes, féllépésnyi adag, az alakja "fekvő nyolcas", világos vörös, sűrű. Mindig meglep, hogy milyen világos piros színe van a friss vérnek. Egy szőke hölgy jött a Tisztviselőtelep felől, ápolt 40-es, a haja magas kontyba tornyozva a fején, bokáig sötét műszőrme, billegett a magas sarkain. Megállt közvetlen közel, csak pár centire a vértől, egyetlen pillantást vetett csak rá, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy márciusban, a ragyogó napfényben egy ölnyi vértócsa tarkítja a betont, állt tovább nyugodtan a villamosra várva, rezzenéstelen arccal. Én csak megbabonázva néztem az egészet, alig mertem közel menni, borzongató volt és eszembe se jutott volna, szinte beleállni a cuccba, ahogy ő tette.
Másnap még mindig jól kivehető volt, a feketedő, sötétbarna, gyanús folyadék nyoma a betonon. Egy fiatalabb férfi ment el mellette, ránézett, talán hosszabban nézte, mint előtte nap a kontyos, de azért már nekem is könnyebb volt közelebb menni.
Tegnapelőtt pedig, két fiatal lány sietett ott végig, apró fehér kutyát cipeltek pórázon, szinte szaladtak. Izgő-mozgó kis állat volt, de a lányok nagyon siettek, nem hagyva időt a kiskutyának a játszadozásra. Épp egy másodperce volt csak, hogy a szaladásban lehajtsa a fejét és az orrával megbökje a fekete foltot. Akkor már lehetett volna kóla, vagy bármi latyak, felismerhetetlen volt, csak én tudtam, mi az.
Hihetetlen, hogy három nap alatt még a beton is eltünteti az ember vérét. Beissza vagy felnyalják a kutyák, elviszi a harmat, nem tudom.
Leszáll a harmat a városban is?
Az elmúlt két napom teljes őrület, káosz és sötétség.
Mondtam Ronnak, biztos a tényői házaspár sem költözött össze esküvő előtt, ez lehetett a baj, hogy az az asszony nem ismerte meg eléggé a férjét... Persze, most nem volt vevő az efféle humorra.
Nem értem a hülye elméleteit, hogy mit kell még bizonygatnom, vagy hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy elhiggye, Őt akarom és nem mást. Az egész visszafordíthatatlannak tűnik. Már jó ideje.
Ma nincs kép.
Az első nap, mikor megláttam, csak nem rég kerülhetett oda, nagyon friss volt. Termetes, féllépésnyi adag, az alakja "fekvő nyolcas", világos vörös, sűrű. Mindig meglep, hogy milyen világos piros színe van a friss vérnek. Egy szőke hölgy jött a Tisztviselőtelep felől, ápolt 40-es, a haja magas kontyba tornyozva a fején, bokáig sötét műszőrme, billegett a magas sarkain. Megállt közvetlen közel, csak pár centire a vértől, egyetlen pillantást vetett csak rá, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy márciusban, a ragyogó napfényben egy ölnyi vértócsa tarkítja a betont, állt tovább nyugodtan a villamosra várva, rezzenéstelen arccal. Én csak megbabonázva néztem az egészet, alig mertem közel menni, borzongató volt és eszembe se jutott volna, szinte beleállni a cuccba, ahogy ő tette.
Másnap még mindig jól kivehető volt, a feketedő, sötétbarna, gyanús folyadék nyoma a betonon. Egy fiatalabb férfi ment el mellette, ránézett, talán hosszabban nézte, mint előtte nap a kontyos, de azért már nekem is könnyebb volt közelebb menni.
Tegnapelőtt pedig, két fiatal lány sietett ott végig, apró fehér kutyát cipeltek pórázon, szinte szaladtak. Izgő-mozgó kis állat volt, de a lányok nagyon siettek, nem hagyva időt a kiskutyának a játszadozásra. Épp egy másodperce volt csak, hogy a szaladásban lehajtsa a fejét és az orrával megbökje a fekete foltot. Akkor már lehetett volna kóla, vagy bármi latyak, felismerhetetlen volt, csak én tudtam, mi az.
Hihetetlen, hogy három nap alatt még a beton is eltünteti az ember vérét. Beissza vagy felnyalják a kutyák, elviszi a harmat, nem tudom.
Leszáll a harmat a városban is?
Az elmúlt két napom teljes őrület, káosz és sötétség.
Mondtam Ronnak, biztos a tényői házaspár sem költözött össze esküvő előtt, ez lehetett a baj, hogy az az asszony nem ismerte meg eléggé a férjét... Persze, most nem volt vevő az efféle humorra.
Nem értem a hülye elméleteit, hogy mit kell még bizonygatnom, vagy hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy elhiggye, Őt akarom és nem mást. Az egész visszafordíthatatlannak tűnik. Már jó ideje.
Ma nincs kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése