"JAJJ, DE UNOM A..."

Két kedves "kulturális és politikai" hetilapom, a Magyra Narancs és a Heti Válasz tagadhatatlanul a Választás lázában ég. Igen, így, nagy betűvel.

A Heti Válasz már régebben rákapcsolt (s április 11-ig mi lesz még! min. 3 címlap). Okos, provokatívan megmondogatós vezércikkeit (főleg Stumpf András tollából) illusztráló újságborítóit már hetek óta ékítik olyan közéleti személyiségek, akik minden csütörtökön egyértelműsítik számunkra, hogy mi az az erkölcsi, morális nyomvonal, amelyet követnek- Ők és mindazok, akik számára a Nemzet, a Haza Sorsa nem pusztán szavakban létezik. A keresztény, magyar értékeket képviselik Ők, akik kultúránk, nemzeti identitásunk, vagy épp csodálatos anyanyelvünk őrizői. Akik nem alkusznak meg és nem félnek szembenézni a Múlttal, a Valósággal, akik tudják, hogy Jövőt, Új Magyarországot csak erre lehet építeni, és most legalább Itt az idő.

S akkor emígyen elmondja nekünk a nagyra tartott építész, Makovecz Imre, az organikus építészet császára, aki szárnyas, lebegő, égbeszökő épületfantáziáival maga a betonba, fába kövesedett hagyománytisztelet, hogy miért is szavaz a Fideszre (a hiteltelen Vona Gábor vezette Jobbik ellenében). Mintha Orbán Viktor személyesen és főképp egyszemélyben volna a mentsvár, az utolsó lehetőség, aki majd kihúzza az országot- már elnézést- de a szarból. Az erkölcsi kátyúból és az anyagiból egyaránt, úgy értve.
A következő héten pedig a nyíltan monarchista elveket valló történész, Nemeskürty István meséli el egy negyedikes törikönyv hangján, hogy hogyan, miképp svindlizték el a fejünk felől ezt az egész rendszerváltást a koncon marakodó párttagok, az egész politikai elit, aki mintegy kihagyta az embereket a történetből. "A pártok már akkor is azzal voltak elfoglalva, hogy egymást köpködjék."- mondja keserűen az izzó szemű, 85 éves honpolgár, de az interjú végén ő is biztosít minket arról, hogy még van remény, az egyetlen, úgy hívják, Orbán Viktor.
Csak csendesen kérdem meg az Urakat és mindenki mást, aki nálam jobban emlékezik, hogy ez az Orbán Viktor nem volt-e már akkor is ott véletlen, amikor azt a bizonyos rendszert változtatták, s leosztották a szerepeket meg a koncokat a nagyurak a fejünk felett? Csak mert úgy tudom, oly' szép, legendásan gyújtó szavú beszédet tartott a Nagy Imre temetésén, s akkor bizony Ő is ott kellett legyen... S lám, azóta mi lett belőle meg az egészből... Már hogy a csiszolt retorikán kívül...

Amúgy a másik oldal sem mentes az idealista politikai jövőképektől, magam is meglepődtem, mennyire hasonló módon. Akad itt is Messiás, bizony, aki majd elhozza nekünk a békés, kiegyensúlyozott konszenzus és fejlődés lehetőségét.
A Mancsban ugyanis a múlt héten a jeles filozófus, Heller Ágnes nyilatkozott, enyhe de ja vu érzésem is volt, mikor az újságosstandon megláttam szigorú arcát keretelő, borzasősz haját a címlapon. Nem először történik ez, választások előtt valahogy mindig annyira érdekessé válik a személye... Persze, Hannah Arendtről most nem beszélt Ő sajnos, Ő, a liberális demokrata, a szabadság és az emberi jogok szószólója, a sokszínűséget és az elfogadást pártoló világpolgár, a bámulatosan művelt, csodásan bölcs filozófusasszony, aki a görög filozófia teremtette alapokon és a zsidó-keresztény etika kijelölte szellemi tartományban gondolkodott és dolgozott egész életében, Ő, akinek esztétikai, vallásfilozófiai és etikai tárgyú írásai már jóideje az egyetemi tananyag részét képezik (de nem csak ott ám, ahol épp tanít, ezt tanusíthatom!), szóval, igen, a filozófusasszony is elmondja most nekünk, kire szavaz. Megtudom, hogy a Szadeszes Heller most majd az MDF-re adja voksát, mert a demokrácia alapkövét, a realitás talaján gyökerező nemzeti értékgyarapodás kulcsát Bokros Lajos személyében látja egyedül, de mivel sem nem politológus, sem nem párttag, sajnos nem tud érdemileg hozzászólni a párton "belül zajló eseményekhez", jelesül, hogy "a vezetők mögött, a párt helyén egy nagy fekete lyuk tátong"-ahogy azt a riporter oly' szellemesen megjegyezte. Magyarán ahhoz, hogy van-e ennek a pártnak a kiváló közgazdászon kívül még egyetlen egy szavahihető, botrány és rendőrségi ügylet mentes szereplője. És hogy ez a párt most van-e egyáltalán. Vagy a mentelmi jog felfüggesztésével akkor majd megy-e ez az egész banda is Dávid Ibolyástul a sittre a többi közé. Többi= az egész MSZP-s korrupt tolvajbanda, Hagyóstul, Zuschlagostul, jajj, hadd ne soroljam, oly' rossz kedvem lesz tőle... A hazugsától, a hazugság kanonizálásától, a szellemi hanyatlástól, az üzérkedéstől, nyerészkedéstől, a gondolkodásra képtelen tunyaságtól. Mert "az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Ezért vagyok én szomorú! Az emberiség miatt."- mondja szegény, szomorú Lázár Ervin a Berzsián és Didekiben- és milyen nagyon igaza van.

De, ha ez nem lett volna még elég, vissza az eredeti gondolathoz!
Merthogy a legfrissebb Mancs kontra Heti Válasz címlapokon, na, mit gondoltok, na, kik vannak... á, nem, ezt nem is lehet kitalálni sem, tudom. A két címlapsztár, TÁTÁMM: Rúzsa Magdi és Lovasi András. Paff neki.
Nálunk már a zene is, ugye? Nem mindegy, hogy valakinek kurvajó hangja van vagy akkora költő, mint ide Lacháza (ennek a mondatnak semmi értelme, de remélem, értitek). Szóval hogy már ez is ilyen. Megosztott és provokatív, az ahogy, amikor és amiért kerünek ők most címlapra; érdemes megnézni az arcok mellé kiemelt feliratokat is. Azt, hogy egy művésszel elkészítenek egy 3 oldalas, 9 hasábnyi interjút és a beszélgetésben negyed sor nem tér ki arra, ami Ő valójában. Az hogy mit csinál, zenél-e, lesz-e CD. Ami ugye normális esetben érdekes tud lenni egy énekessel kapcsolatban. Lovasitól legalább kérdeztek ilyet is...
Igen, a vajdasági énekesnő, aki végre magyar állampolgár és alig várja, hogy szavazhasson, hogy most olyan kormányunk lehessen, aki majd felszámolja a szegénységet és felkarolja az elcsatolt országrészeken élő magyarokat is, tényleg, alig várja a választást. A Magyar Chartát aláíró, majd azt szépen meg is bánó, volt LMP-s zöld undergroundos kultfigura pedig, egy nemzedék bálványa, csak értetlenül néz ránk borostás, elkeseredett, gyűrt fejével és igazán nem tudja, hogy most mért is adott neki ez a kormány Kossuth díjat, amikor "ha van párt, amit nem szeret", az éppen az MSZP ám.
No jó, akkor most már "senki nem ért semmit".