HÚSVÉT

Pilinszky János: Introitusz


Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kuatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétül minden kreatúra?

A bárány az, ki nem félközülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

A Feltámadt Krisztus dicsőségében, áldott Ünnepet kívánok!

A mai nap számomra versekben merítkezéssel telt, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Radnóti. A hangulat pedig főleg ez. Az argenín csoda, Mercedes Sosa énekli a nem kevésbé csodás chilei Violeta Parra szerzeményét. Szívszaggatóan szép, köszönet az életért.

A dalt egyébként Özpetek Le fate ignoranti c. filmjében hallottam először, ami néhány apró bakitól eltekintve remek film. Elgondolkodtató, mégis friss és humoros, rengeteget elmond szeretetről, szerelemről, birtoklásról, kusza emberi kapcsolatokról, de igyekszik elkerülni a kliséket. Szóval erősen ajánlott. :)

A tojásokat tavaly festettük a Húgommal.