Rég írtam, nem is volt igazán kedvem.
Nem tudom, mi van, zűr és káosz, amit nem szeretek. Szekrényt vásárolunk, szervezkedés, ez az egész esküvő dolog, olyan erőltetett és nehézkes.
Hihetetlen, hogy az ember elképzel egy életet, magának és a párjának, férj, gyerek, kutya, mittudom én, a valóság meg csak beleszarik.
Tegnap viszont hallottam a kicsim szívét dobogni, az első ultrahang. Azt hiszem, ezért megérte, minden eddigi... :)
Jó lenne nyugalomban lenni, mint hétvégén. Somogyban voltunk, csodás volt.
A mellékelt kép a Szász Íriszkertben készült, Szennán, ahol a tulaj kb 600-ra saccolja a virágfajtákat. Mesés illat, színkavalkád, szemet gyönyörködtető- vásárolni is lehet, Szász Úr igazán nagyon kedves és készséges.
Megnéztük a Kulcskeresőket a Csiky Gergely színházban, és Miklós kedvcsinálójának hála, elmentünk a lábodi Vidraparkba is, ahol láttunk szuper szárcsa-csatát, teknősöket sokat, kishattyút, édi vidrákat, hatalmasat sétáltunk a zöldben a tavak között. Olyan nyugalom volt, napsütés, idill.
Aztán most vissza a Büdöspestre, minden megint taposós, szaladós, rosszul vagyok a szagoktól, a felázott járdán gőzölgő kutyahugy és a szmog ránehezedik a mellkasomra, a rosszullét kerülget délutánonként, pedig már likvidáltam a kávét, a levest, paradicsomot, narancslét, az összes citrusfélét és a csokoládét is, de a hányás, mint minden esti program, beköltözött az életünkbe. Nem tudom, mit csinálok rosszul. Lehet, hogy túlaggódom a dolgokat, de szeretnék én is boldog, önfeledt, magabiztos kismama lenni, mint mindenki más körülöttem, de valahogy nem megy. Félek, hogy szarul csinálom. Lehet ezt? Nem szedek vitamint, folsavat, nem tudom, jó ötlet volt-e 40 km-t biciklizni szombaton és lemehetek-e este futni a kertbe. Mit egyek és mit ne, hogy jó legyen a bébinek és végre megszűnjön ez a hányinger. Ma majdnem vettem kisrugikat a Skálában, 50 százalékos leárazás van. Aztán persze mégsem, mert a méretet sem tudom, az ujjatlan kis izék, lehet, hogy az első nyárra, mire hordani tudná, már az összeset kinövi. olyan bénának érzem magam. De vettem Utónévkönyvet Ronnak, örülni fog. Pedig úgy gondolom, nem a névválasztás volna most a legsürgetőbb, de mi már csak ilyenek vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése