HELYZETJELENTÉS, LUSTA VASÁRNAP

Vörös hazajött a tengerről, úgyhogy napok óta körülötte forog minden, de most valahogy nem is bánom.

Voltunk az Ezerteában a Váci utcában, amit egyre jobban szeretek. Nagyon tetszik a hangulata, a meghitt kis berendezés, puha fények és az a profizmus, ahogyan a teával bánnak, ahogy kihozzák őket, mindegyiket a neki kijáró cserép/üveg/fém/mázas és mindenféle edényben és csuporban, s mindig készséggel megmutatják, melyiket hogyan kell fogyasztani, meddig kell áztatni. Kellemes a kis udvara a bambuszokkal és szinte soha nincs tumultus, lehet vásárolni is, a honlapjukon pedig további érdekes adalékok és információk olvashatók az egyes teatípusokról.

Korábban a Potalába jártunk, ott meg az egyen-edények szép formáit szerettem, olyan jó volt a fogása, meg a kis halastavacskát, a kedves kiszolgálást, jó helyen is van, közel a Nyugati. A Vörös oroszlánba, hm. érzelmi okok miatt már nem nagyon megyek, amúgyis mindig sokan vannak, és annyira nem is szeretem azt az open office hangulatot, ahol épp a teázás intimitása veszik el. A Zöld teknős barlangja is ott van közel, de az meg olyan kis vicces, ezekkel az indián ruhákkal és kellékekkel, mindig sajnálom a lányokat, hogy ilyenben kell parádézniuk.

Felfedeztem tegnap egy szuper kis salátabárt is a IX-ik kerületben, de azt hiszem, erről most mégsem írok, pedig hatalmas volt a kísértés, hogy lefotózzam azt a répás-sajtos-stb. remekművet, amit a fiú a tányéromra kanyarított...
Látható tehát, hogy mennyire bosszantóan a kulináriára vagyok kihegyezve mostanában, pl. már most pizzát eszem reggelire- de remélem, ezek a kilengések írhatók az állapotom rovására :)

Tervezek írni egy postot az általam kedvelt, használt, rendszeresen meggyönyörködött gasztroblogokról is :)

Szóval itt van Vörös és ez most nagyon jó, nyugis kis vasárnap, a tegnap estét Fellini nézéssel töltöttük, a La strada zenéje gondolom, megint hetekre beköltözött a fejembe, de annyira nem bánom. Hát, ezek vannak.


A teafotó a neten kering, kismillió teával foglalkozó honlapon rajta van, próbáltam megtalálni szomorú gazdáját, de sajnos nem jöttem rá, honnan származik.