SZÁNALOM

Ma eszembe jutott hazaúton- csak hogy növeljem a túlélési esélyeimet- összeszedem, mik is az előnyei annak, ha nincs pasid.
Íme.:
1. nem eszi meg a csokidat
2. reggel addig alszol, amíg szeretnél, senki se zörög, szöszög, bújik-jaj
3. nem kell este fáradtan főzőcskézni, hogy neki is legyen mit enni, ha hazaér
4. nem kell leborotválnod a lábad
5. nézheted mindig épp azt a csacska filmet, amit szeretnél, megalkuvás nélkül
7. továbbá: nincs többé black metál kontra Norah Jones, F1 kontra vasárnapi séta, pizza kontra pasta, színház kontra mozi, olvasás kontra net, opera-balett meg pfúj
6. tengersok időd van saját magadra, a barátaidra és mindarra, ami neked fontos
7. nem szólják le a hajad/ruhád/papucsod és jaj, már igazságtalan vagyok, nincs kedvem folytatni.

REMEK, hogy nincs veszekedés és vita.

DE én szeretem, ha reggel odabújik és ha meleg vacsorával várhatom és készülhetek Rá, olyan szívesen mindig, ha jön és Ő szeret engem és nem is mindig gonosz velem és én bármi hülyeséget megnézek a moziban, meg F1-et is és eddig is eljártam az Operába és ma vettem Neki is csokit a boltban és délután leborotváltam a lábam, biztos ami biztos és amúgy csak kérdem, hogy az meddig fog még tartani, hogy a telefonom mindig jól látható helyen kell legyen és öt percenként kukkantok fel csetre, nem villog-e ott zölden... ?!?

"JAJJ, DE UNOM A..."

Két kedves "kulturális és politikai" hetilapom, a Magyra Narancs és a Heti Válasz tagadhatatlanul a Választás lázában ég. Igen, így, nagy betűvel.

A Heti Válasz már régebben rákapcsolt (s április 11-ig mi lesz még! min. 3 címlap). Okos, provokatívan megmondogatós vezércikkeit (főleg Stumpf András tollából) illusztráló újságborítóit már hetek óta ékítik olyan közéleti személyiségek, akik minden csütörtökön egyértelműsítik számunkra, hogy mi az az erkölcsi, morális nyomvonal, amelyet követnek- Ők és mindazok, akik számára a Nemzet, a Haza Sorsa nem pusztán szavakban létezik. A keresztény, magyar értékeket képviselik Ők, akik kultúránk, nemzeti identitásunk, vagy épp csodálatos anyanyelvünk őrizői. Akik nem alkusznak meg és nem félnek szembenézni a Múlttal, a Valósággal, akik tudják, hogy Jövőt, Új Magyarországot csak erre lehet építeni, és most legalább Itt az idő.

S akkor emígyen elmondja nekünk a nagyra tartott építész, Makovecz Imre, az organikus építészet császára, aki szárnyas, lebegő, égbeszökő épületfantáziáival maga a betonba, fába kövesedett hagyománytisztelet, hogy miért is szavaz a Fideszre (a hiteltelen Vona Gábor vezette Jobbik ellenében). Mintha Orbán Viktor személyesen és főképp egyszemélyben volna a mentsvár, az utolsó lehetőség, aki majd kihúzza az országot- már elnézést- de a szarból. Az erkölcsi kátyúból és az anyagiból egyaránt, úgy értve.
A következő héten pedig a nyíltan monarchista elveket valló történész, Nemeskürty István meséli el egy negyedikes törikönyv hangján, hogy hogyan, miképp svindlizték el a fejünk felől ezt az egész rendszerváltást a koncon marakodó párttagok, az egész politikai elit, aki mintegy kihagyta az embereket a történetből. "A pártok már akkor is azzal voltak elfoglalva, hogy egymást köpködjék."- mondja keserűen az izzó szemű, 85 éves honpolgár, de az interjú végén ő is biztosít minket arról, hogy még van remény, az egyetlen, úgy hívják, Orbán Viktor.
Csak csendesen kérdem meg az Urakat és mindenki mást, aki nálam jobban emlékezik, hogy ez az Orbán Viktor nem volt-e már akkor is ott véletlen, amikor azt a bizonyos rendszert változtatták, s leosztották a szerepeket meg a koncokat a nagyurak a fejünk felett? Csak mert úgy tudom, oly' szép, legendásan gyújtó szavú beszédet tartott a Nagy Imre temetésén, s akkor bizony Ő is ott kellett legyen... S lám, azóta mi lett belőle meg az egészből... Már hogy a csiszolt retorikán kívül...

Amúgy a másik oldal sem mentes az idealista politikai jövőképektől, magam is meglepődtem, mennyire hasonló módon. Akad itt is Messiás, bizony, aki majd elhozza nekünk a békés, kiegyensúlyozott konszenzus és fejlődés lehetőségét.
A Mancsban ugyanis a múlt héten a jeles filozófus, Heller Ágnes nyilatkozott, enyhe de ja vu érzésem is volt, mikor az újságosstandon megláttam szigorú arcát keretelő, borzasősz haját a címlapon. Nem először történik ez, választások előtt valahogy mindig annyira érdekessé válik a személye... Persze, Hannah Arendtről most nem beszélt Ő sajnos, Ő, a liberális demokrata, a szabadság és az emberi jogok szószólója, a sokszínűséget és az elfogadást pártoló világpolgár, a bámulatosan művelt, csodásan bölcs filozófusasszony, aki a görög filozófia teremtette alapokon és a zsidó-keresztény etika kijelölte szellemi tartományban gondolkodott és dolgozott egész életében, Ő, akinek esztétikai, vallásfilozófiai és etikai tárgyú írásai már jóideje az egyetemi tananyag részét képezik (de nem csak ott ám, ahol épp tanít, ezt tanusíthatom!), szóval, igen, a filozófusasszony is elmondja most nekünk, kire szavaz. Megtudom, hogy a Szadeszes Heller most majd az MDF-re adja voksát, mert a demokrácia alapkövét, a realitás talaján gyökerező nemzeti értékgyarapodás kulcsát Bokros Lajos személyében látja egyedül, de mivel sem nem politológus, sem nem párttag, sajnos nem tud érdemileg hozzászólni a párton "belül zajló eseményekhez", jelesül, hogy "a vezetők mögött, a párt helyén egy nagy fekete lyuk tátong"-ahogy azt a riporter oly' szellemesen megjegyezte. Magyarán ahhoz, hogy van-e ennek a pártnak a kiváló közgazdászon kívül még egyetlen egy szavahihető, botrány és rendőrségi ügylet mentes szereplője. És hogy ez a párt most van-e egyáltalán. Vagy a mentelmi jog felfüggesztésével akkor majd megy-e ez az egész banda is Dávid Ibolyástul a sittre a többi közé. Többi= az egész MSZP-s korrupt tolvajbanda, Hagyóstul, Zuschlagostul, jajj, hadd ne soroljam, oly' rossz kedvem lesz tőle... A hazugsától, a hazugság kanonizálásától, a szellemi hanyatlástól, az üzérkedéstől, nyerészkedéstől, a gondolkodásra képtelen tunyaságtól. Mert "az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Ezért vagyok én szomorú! Az emberiség miatt."- mondja szegény, szomorú Lázár Ervin a Berzsián és Didekiben- és milyen nagyon igaza van.

De, ha ez nem lett volna még elég, vissza az eredeti gondolathoz!
Merthogy a legfrissebb Mancs kontra Heti Válasz címlapokon, na, mit gondoltok, na, kik vannak... á, nem, ezt nem is lehet kitalálni sem, tudom. A két címlapsztár, TÁTÁMM: Rúzsa Magdi és Lovasi András. Paff neki.
Nálunk már a zene is, ugye? Nem mindegy, hogy valakinek kurvajó hangja van vagy akkora költő, mint ide Lacháza (ennek a mondatnak semmi értelme, de remélem, értitek). Szóval hogy már ez is ilyen. Megosztott és provokatív, az ahogy, amikor és amiért kerünek ők most címlapra; érdemes megnézni az arcok mellé kiemelt feliratokat is. Azt, hogy egy művésszel elkészítenek egy 3 oldalas, 9 hasábnyi interjút és a beszélgetésben negyed sor nem tér ki arra, ami Ő valójában. Az hogy mit csinál, zenél-e, lesz-e CD. Ami ugye normális esetben érdekes tud lenni egy énekessel kapcsolatban. Lovasitól legalább kérdeztek ilyet is...
Igen, a vajdasági énekesnő, aki végre magyar állampolgár és alig várja, hogy szavazhasson, hogy most olyan kormányunk lehessen, aki majd felszámolja a szegénységet és felkarolja az elcsatolt országrészeken élő magyarokat is, tényleg, alig várja a választást. A Magyar Chartát aláíró, majd azt szépen meg is bánó, volt LMP-s zöld undergroundos kultfigura pedig, egy nemzedék bálványa, csak értetlenül néz ránk borostás, elkeseredett, gyűrt fejével és igazán nem tudja, hogy most mért is adott neki ez a kormány Kossuth díjat, amikor "ha van párt, amit nem szeret", az éppen az MSZP ám.
No jó, akkor most már "senki nem ért semmit".

MORBID ÉS FÁJ

Napok óta nézek egy vérfoltot a villamosmegállóban.
Az első nap, mikor megláttam, csak nem rég kerülhetett oda, nagyon friss volt. Termetes, féllépésnyi adag, az alakja "fekvő nyolcas", világos vörös, sűrű. Mindig meglep, hogy milyen világos piros színe van a friss vérnek. Egy szőke hölgy jött a Tisztviselőtelep felől, ápolt 40-es, a haja magas kontyba tornyozva a fején, bokáig sötét műszőrme, billegett a magas sarkain. Megállt közvetlen közel, csak pár centire a vértől, egyetlen pillantást vetett csak rá, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy márciusban, a ragyogó napfényben egy ölnyi vértócsa tarkítja a betont, állt tovább nyugodtan a villamosra várva, rezzenéstelen arccal. Én csak megbabonázva néztem az egészet, alig mertem közel menni, borzongató volt és eszembe se jutott volna, szinte beleállni a cuccba, ahogy ő tette.
Másnap még mindig jól kivehető volt, a feketedő, sötétbarna, gyanús folyadék nyoma a betonon. Egy fiatalabb férfi ment el mellette, ránézett, talán hosszabban nézte, mint előtte nap a kontyos, de azért már nekem is könnyebb volt közelebb menni.
Tegnapelőtt pedig, két fiatal lány sietett ott végig, apró fehér kutyát cipeltek pórázon, szinte szaladtak. Izgő-mozgó kis állat volt, de a lányok nagyon siettek, nem hagyva időt a kiskutyának a játszadozásra. Épp egy másodperce volt csak, hogy a szaladásban lehajtsa a fejét és az orrával megbökje a fekete foltot. Akkor már lehetett volna kóla, vagy bármi latyak, felismerhetetlen volt, csak én tudtam, mi az.
Hihetetlen, hogy három nap alatt még a beton is eltünteti az ember vérét. Beissza vagy felnyalják a kutyák, elviszi a harmat, nem tudom.
Leszáll a harmat a városban is?
Az elmúlt két napom teljes őrület, káosz és sötétség.
Mondtam Ronnak, biztos a tényői házaspár sem költözött össze esküvő előtt, ez lehetett a baj, hogy az az asszony nem ismerte meg eléggé a férjét... Persze, most nem volt vevő az efféle humorra.
Nem értem a hülye elméleteit, hogy mit kell még bizonygatnom, vagy hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy elhiggye, Őt akarom és nem mást. Az egész visszafordíthatatlannak tűnik. Már jó ideje.
Ma nincs kép.

2 HÉT UTÁN ÚJRA...

Hát, ami azt illeti, elég rég írtam. Ötletek lennének, de persze az időhiány. Nem lenne egyszerű röviden összefoglalni az elmúlt időszakot, de esetleg megkísérelhetem. :) A megemlített balettról is lett volna kedvem írni tisztességeset, de közben néztem már jó színházat, filmeket is, volt kisvendéglő, cukrászda, utazás, csonttörés, nagy szerelem, lázas albérletkeresés, meg sok munka-munka.... Úgyhogy ez már elmarad...
Tegnap viszont láttam a Varga Katalin balladája c. filmet, másodszor. Thanks for Uránia. Hihetetlen erős, igaz film, az alakítások alázatosan tiszták, a téma kemény, a jól választott zenék együtt lüktetnek a gyönyörűen fényképezett tájjal. Olyan nagyon "nem-eresztő" film. Veled marad még utána sokáig.
Ennyire fejbe verve talán az Into the wild után voltam utoljára, na, azt is megnéztem újra ebben a 2 hétben :)
A színház pedig a Bárkában volt, ami örök szerelmem. Persze, láttam már itt is olyasmit, amit annyira nem szerettem, és olyan is akad, amire egyszerűen nem lennék képes beülni (pl most épp a Dogville), de ezek mellett is azt látom, hogy itt mindig jópár olyan darab fut minden évadban, ami nagyon meg tud szólítani. A színészek, a hangulat, a rendezők, a téma, az igyekezet és az akarás- annak az akarata, hogy jó és értékközlő darabokat vigyünk színre- a Bárkában mintha a jegyeladó kislánytól a büfés bácsiig mindenki folyton ezért dolgozna.
Régóta nagy kedvencem Vidovszky, aki egy ideje ugyanazt a megunhatatlan történetet mondja, immár az ötödik darabbal a Bárkán. A Pál utcai fiúk és a Legyek Ura után az Iskola a határon (ezt láttam most), az Istentelen ifjúság és Márai Zendülőkje van még havonta egyszer-kétszer műsoron. Ugyanazzal a maroknyi fiúcsapattal csodákat visz végbe és olyan mélységeit mutatja meg a történeteknek, ami- legutóbb tapasztalhattam- a legzajosabb, álflegma gimisosztályt ugyanúgy megragadja, mint az érdeklődő felnőtteket. A darabok a csoporthoz tartozás, a megalkuvás, az embernek maradás kérdéseit boncolgatják, a szabadság ill. az egyéni döntés felelősségét és lehetőségét, az állam vagy a legerősebbek által a többségre erőltetett normák, a katonaiskola (stb) zárt szabályrendszerén belül. A Zendülőket még nem láttam, de azt is szeretném, s akkor majd írok egy részletesebb poszot a darab szereplőiről is, mert egyikük különösen foglalkoztat egy ideje :) Szóval folyt köv.
A fotóért pedig special thanks for Jan von Holleben, amúgy a Nők Lapjában találtam. Amazing and imaginative pictures, egyet kitettem ide, hogy Ti is örülhessetek neki, s mert jól kifejezi azt a pörgős, színes időszakot, ami VELÜNK most van. :) Bye