A Ráday utcáról kisétálva akadtam rá a kis információs pavilonra, ami teliplakátolva, büszkén hirdeti, hogy idén júniusban, immár 16-ik alkalommal (!), megint megrendezésre kerül a Ferencvárosi Fesztivál, a FeFe.
Nagyon jó emlékeim vannak a fesztiválról, különösen a csodálatos Bakáts téri templomi hangversenyekről, amik nem mellesleg, teljesen ingyenesek. Akkor pedig különösen belelkesedtem, amikor felfedeztem, hogy idén Handel (hol van itt Umlaut?) Messiása lesz soron, ami egyszerűen annyira csodálatos, megunhatatlan, energikus, ujjongó és életteli darab, hogy mindig óriási élmény hallgatni. Amikor pedig a kórus rákezdi, hogy "Gyermek adatik nékünk és Fiú születik nékünk" és nem tudom, "nevezzük majd" blabla "Ő lesz majd" 'Wonderful, Councellor, the Everlasting Father, the Prince of Peace', na, hát az a rész maga az eksztázis... És ennek tetejébe, a szereposztás majdnem megegyezik a tavalyival, amikor is a ritkán hallott Schüz-féle Máté passió volt soron. Azt gondolom, ami akkor nem okozott nekem csalódást, most is kiváló lesz.
Egyébként, idén valahogy mindenki fesztiválozik. Vagy csak én lettem sokkal nyitottabb az egészre, nem tudom, de mintha a csapból is az folyna, hol és milyen fesztivál volt-van-lesz, lépten-nyomon ilyen információkba botlok.
Az Őrség idén is tobzódik, épp csak véget ér a Győrből leköltözött Mediawave, s máris kezdődik a Virágzás napjai, ami azért is különlegesen kedves a szívemnek, mert évekkel ezelőtt épp ott láttam egy máig is legkedvesebb színdarabomat, A bogyósgyümölcskertész fia c. fantasztikus előadást, ami tulajdonképp egy Háy János írásából összeállított egyszemélyes produkció, Rátóti Zoltán előadásában. Háy eleve jókat ír, de ez valami annyira hihetetlenül hangulatos volt, biztos a hely miatt is, az egész pajtaszínház, eleve megadta a kellő intimitást, de ahogy Rátóti másfél órán keresztül, teljesen egyedül éberen tudta tartani a figyelmünket, nevettetett, megríkatott, elgondolkodtatott, egyszerűen első osztályú, csúcsminőségű színház volt és kész. Utána szerettem volna itt Pesten is megnézni, kétszer csúsztam le róla, persze, azóta sem játssza sehol, pedig mindig figyelem a PORT-ot...
/Hú, nagyon belelkesedtem, most megnéztem, kiadták hangoskönyvben!! Hát én ezt most megrendelem, komoyan mondom!!/
És ha az ember ilyenekre gondol, akkor persze tolul fel a sok szép fesztiválemlék, a klasszikus Sziget, mezitláb táncolás az Ördögkatlanon, esőáztatta udvaron sátorozós Művészetek Völgye, ahol még szegény Cseh Tamást lestük, sörözés a VOLT-on, VilágVeleje, tánc, tánc, tánc. Jazzfesztivál, operafesztivál, néptánctalálkozó. Meg a jó kis szabadtéri színházak. Kaposváron, Kőszegen, Szombathelyen, Pécsett. Pálinkafesztivál Gyulán. Levendulaaratás Tihanyban, borfesztiválok. Balaton Sound! :) Hát ez klassz. Végre itt a nyár! Lehet sokat jönni-menni.
De nem is muszáj, merthogy itt, Budapesten van minden. Épp csak véget ért a Tavaszi, most lesz majd Ludovika, meg Urbitális, június elején Palotanegyed Fesztivál, csak kapkodom a fejem. És töltögetem ki az üres rubrikákat a naptáramban... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése